2007. január hónap bejegyzései

Casino est a kerületi közoktatásról, 2007. január 16. – György Villa

A havi összejövetelre ezúttal is a György Villában került sor. Alaptémánk a kerületi közoktatás volt. Meghívtunk néhány intézményvezetőt, pedagógust, akikkel tevékenységükről, területükről, tapasztalataikról, a közoktatás helyzetéről, kilátásairól beszéltünk. Meghívásunknak eleget tett Krigerné Györök Éva, a Leányka utcai óvoda vezetője, Klinda Zsuzsa az Árpád úti, Závodi Gyuláné a Kossuth, és Bitter Ilona, a Rózsakerti Általános iskola igazgatója, valamint Arató László a Nádasdy Művészeti iskola megbízott igazgatója.

Kriegerné, a Leányka utcai óvoda vezetője bevezetőjében kiemelte az elmúlt évek változásait az óvodai nevelő és oktató munkában, a kompetencia alapú képzés irányában mozdultak el, benne az iskolai, alaptárgyi jellegű előkészítéssel. Fontos feladatuk a szocializáció, az identitás tudat alakítása. Kitért a Pisa eredmények óvodai vonatkozásaira is. A kerületben 140 óvónő működik, 1500 gyerekkel foglalkozva. Jellemző, hogy nincs elegendő férőhely az óvodákban, miközben az óvoda igen fontos elem a megtartó-képességben, a társadalmi különbségek kezelésében. Itt még kevésbé látszanak, ütköznek ki a társadalmi különbségek, ill. jól kompenzálhatóak. A nehéz költségvetési helyzetben idén csak az alapműködésre jut, a többit más forrásokból, pályázatokból, szülői, alapítványi segítésekből kell megoldaniuk. Komoly gond e területen is a jogszabályok folyamatos változása, az adminisztratív, bürokratikus követelmények fokozódása, az alkalmanként az óvónőkkel szemben is jelentkező bizalmatlanság, pl. reggel 6-8, vagy du. 4-6 között hány gyerek van bent az intézményben, egyáltalán az egyes napszakokban, munkaidő mérleg készítése a munkatársaknak, ki mikor mit csinál, stb.. Ugyanakkor negatív társadalmi, és média hangulatkeltésben, szülői felelőtlenségben is van részük, utóbbiaknál gyakori a jogok és a kötelességek egyensúlyának felborulása. Bent hagyják a gyereket az óvodában napi 10-12 órára is, és elemi kötelezettségeiknek nem tesznek eleget, míg az óvodával szemben panaszokkal, követelésekkel lépnek fel.

Arató László a művészeti képzés válságos helyzetére utalt, melynek egyik eleme az, hogy a az ilyen képzés nem kötelező feladat, s a másik, ebből következő eleme a finanszírozás kérdése, aminek eredménye a kormányzat, a főváros és a kerületek közötti kötélhúzás. Csökken a normatíva – művészeti 59 ezerről 40 ezerre csökkent, míg a zenei 109-ről 105-re – átadások is vannak már a főváros felé másutt, ami a további működést aligha biztosítja. Ugyanakkor minősítési eljárás indul a területen, kezelendő a nem kívánatos jelenségeket. Színvonaltalan magániskolák alakultak, csak a normatíva felvételére alapulva. A művészeti iskolák minősítése azonban komolyan végrehajtva legalább ötéves folyamat lenne, így formális lehet. A komplexitás is sokat veszített, mert manapság egy gyerek csak egy művészeti ágra iratkozhat be. Miközben álláshelyeket kellet leadniuk, 1450 gyerekkel foglalkoznak, jó kapcsolatban a kerületi iskolákkal, ahonnan sok esetben nem kell a gyerekeknek kimozdulni a művészeti oktatás kapcsán.

Klinda Zsuzsa az Árpád iskolában ’97 óta folyó német oktatást, a kéttannyelvűséget emelte ki, amiért anno meg kellett harcolni, amikor ebben az iskolában Waldorf, majd Rogers iskolát akartak itt létrehozni. Ma már túljelentkezés van itt is, más területekről, kerületekből is jönnek jelentkezők. 9 osztályban 210 gyerekük van, heti 5 német órával.

Závodi Gyuláné megemlítette a Kossuth iskola terhelt fekvését, a forgalmas Kossuth Lajos utcában. Az iskola nagy hagyományokkal rendelkezik, 1904-ben alapították. Az angol, és informatika széles választékot jelent, ugyanakkor a kéttannyelvűséget is elérték, az órák 35-50%-a angolul folyik. Ő is kitért a Pisa felmérés ellentmondásosságára, ami akkor készült, amikor még a pedagógusoknál sem történt meg a szemléletváltás, – ismeretközpontúság helyett a fejlesztés-központúság -, és eltérő rendszerekben, mérési bázisokkal történtek a vizsgálatok nyugat Európával összevetve. A költségvetési gondok jelentősek, a tanári létszám az utóbbi öt évben így is 43-ról 35-re csökkent.

Bitter Ilona a lakótelepi iskola sajátosságait emelte ki, hangsúlyozva a családi környezet meghatározó szerepét, amiért fontosnak tartják a polgári értékrend átadását is. Itt is kiemelt az idegen nyelv és a számítástechnika oktatása. Bevezették a Zsolnay-féle pedagógiai módszertan alkalmazását. Elsődlegesnek a nevelést tartják, gondolkodó emberek formálását. Sajátosságuk még a tudományos diákkör, az éves konferenciákkal. A + 2 tanári, kötelező óra negatív üzenet a közoktatásnak, munkaidejük igen sokrétű feladatokból áll össze már így is.

 A vitában felmerült még annak a veszélye, ill. tendenciája is, hogy az óvodai képzést, nevelést csak a jelenleg is kötelező öt éves kortól finanszíroznák, amit már a normatíva-csökkentések is jeleznek, a magánszféra, magánóvodák (és a fiatal szülők anyagi túlterhelése) felé tolva a feladatot. Ugyanúgy az iskolák is egyre inkább a szülőkhöz kénytelenek fordulni a hiányok pótlására. Nem itt kellett volna meghúzni a nadrágszíjat, mert a közoktatás egészére igaz az, hogy társadalmi szinten többet kapunk vissza, mint amennyit befektetünk. A területet ma is a különböző kampányok, hangulatkeltések, média-akciók, illetve a bürokratikus követelmények fokozása jellemzi, melynek eredménye a pedagógus társadalom leterhelése, és rosszkedve.

 A Promontorium Polgári Casino előnyösnek tartja, hogy egyre több fiatal szülő költözik a kerületbe. Megtartásuk, segítésük egyik eszköze az óvodai, és az iskolai nevelés és oktatás erősítése, vagy pedig a mai körülmények között, a szinten tartása. Szükségesnek tartjuk az óvodai és pedagógus társadalom támogatását, legalább az odafigyelés tekintetében. Munkájuk – a hallottak alapján is – elismerésre méltó.

Tanévkezdés idején szándékunkban áll visszatérni erre a kérdéskörre, amit a jövőnk szempontjából meghatározónak tartunk.

 Mészáros Péter