2008. március hónap bejegyzései

Casino est a magyar médiáról, 2008. március 11. György Villa

Az összejövetelen előzetes terveinknek megfelelően, „A magyar média helyzete és állapota, annak társadalmi összefüggései” címmel tartottunk egyfajta panel beszélgetést, három vezető újságíró meghívásával. Vitavezetőnek B.Walkó Györgyöt, a Városházi Híradó főszerkesztőjét kértük fel, aki hangsúlyozta, hogy hazánkban sokak szemében az 1990-es rendszerváltozás egyik nagy csalódása a sajtó mai helyzete, az erőviszonyok aránytalansága. Erről a témáról mondták el véleményüket, emlékeiket a meghívott vendégek, Betlen János, a Magyar Televízió (MTV) Napkelte című műsorának műsorvezetője, Borókai Gábor, a Heti Válasz szerkesztőbizottságának elnöke, valamint Gazsó L. Ferenc, a Magyar Hírlap volt főszerkesztője.

 Betlen János azzal kezdte, hogy a rendszerváltás pillanatában azt hitte, hogy egy Népszabadság nevű lap nem maradhat fenn, hanem a polgári világnak megfelelő tartalmú, formátumú lapok alakulnak. Erre az olasz példa alapján volt is kísérlet a rövid életű Köztársaság formájában. Elsősorban az olasz nyelvtudásának köszönhette, hogy a 80-as évek végén Rómába küldték az MTV tudósítójának, ahol a jelenlegi köztársasági elnökkel, Sólyom Lászlóval is találkozott. Ott tapasztalta meg azt, ami nálunk is bekövetkezett, hogy a sajtó, a média kiválaszt egy ellenséget, és azt tűzön vízen át üldözi. Ebben az időszakban nagy változások történtek a „királyi” televízióban is. A sokat megélt televíziós számára csodás érzés volt, amikor kiküldték tudósítani a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) alakuló ülésére. Sajnos néhány évvel később a szakmai lehetőségek beszűkültek és megkezdődött a létszámleépítés az MTV-ben is. Szívesen ment volna dolgozni az 1990-es évek elején megalakult Duna Televízióba, de nem hívták, bizonyos vezetők „nemkívánatos személynek” bélyegezték meg.

A moderátor B.Walkó György megjegyzésére – miszerint súlyos következményei lettek az országos sugárzású kereskedelmi adók (TV2, RTL-KLUB) indulásának – Borókai Gábor úgy reagált, hogy az előbb említett csatornákat nem a hírérték, hanem a szenzáció, az érdekesség irányítja, a piacon való megjelenésükkel a híradók szerkesztési módja is jelentősen változott, egyfajta lefelé nivellálás indult el. Az állampárti időszakban, az egyeduralmi helyzetben lévő közszolgálati adóknál (Magyar Televízió, Magyar Rádió) kimondottan a mindenkori kormány akarata érvényesült, viszont napjaink kereskedelmi adóit már nehezebben lehet befolyásolni a kormányok által, bár technikai módszerek rendelkezésre állnak (pl. a koncesszió meghosszabbítása). A továbbiakban Borókaitól megtudtuk, hogy pályafutásának kezdetén, 1985-ben, a sportújságírást választotta – az 1990-es és 1994-es Labdarúgó Világbajnokságokról is tudósított -, majd 1995-ben tíz hónapon keresztül az Új Magyarország napilap munkatársa volt és utána került a Reform című hetilaphoz. A kormányszóvivői tevékenységének időszakáról elmondta, hogy az imént felvázolt új médiahelyzethez úgy próbáltak igazodni, hogy az Orbán-kormány újdonságként kihelyezett kormányüléseket tartott, szerte az országban. Borókai szavaival szólva mindezekkel a lépésekkel a kormány a kereskedelmi televíziókban is „képbe helyezte magát”, amely többek között azért volt fontos, mert az internet szerepe nyolc-tíz évvel ezelőtt még lényegesen kisebb volt. Ma jelentős a tényfeltáró újságírás szerepe, példaként utalva a BKV vezér bukásához vezető írásukra, vagy az SZDSZ-beli botrány feltárására. A Napi Magyarország és a Magyar Nemzet napilapok összevonása Borókai szerint szerencsés döntés volt, mivel a megújult Magyar Nemzet egyszer sem került csőd közeli helyzetbe és nem állt a megszűnés határán. Az egykori kormányszóvivő szerint az is nagy gond, hogy a mai újságíró-vezérek túlnyomó többsége a pártállam haszonélvezői közé tartozott, amely kihatással van a pártok médiában elfoglalt erőviszonyaira. Sajnálatosnak nevezte a fogyasztói közönség elszegényedését, a felmérések szerint a lakosság a korábbi időszakhoz képest lényegesen kevesebb napilapot vásárol. A hetilapok helyzete kissé könnyebb, az általa vezetett Heti Válasznak az elmúlt években – részben a sikeres megújulásnak köszönhetően – még nőtt is az eladott példányszáma.

Gazsó L. Ferenc érdekes adalékokat fűzött azokhoz az izgalmas „rendszerváltó évekhez”. Többek között elmondta, hogy a Népszabadság munkatársainak az Antall kormány 1990-es hivatalba lépésekor dobozokban állt a holmijuk, mivel az elbocsátásukra számítottak. Néhány héttel később kipakoltak az íróasztalaikra, mivel semmilyen intézkedés nem történt, az újságíró által „nagytakarításnak” nevezett kormányzati lépések elmaradtak. Igaz, pl. a megyei napilapok átmentése, már korábban elkezdődött ill. megtörtént, nyolc megyei lap került a Springerhez. Ezek a folyamatok, a különböző háttér alkuk is vezettek el a mai mocsarosodáshoz. Gazsó ugyanakkor felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy véleménye szerint a változatlan állapotokért nem csupán az akkor hivatalban lévő kabinetet, hanem az összes, egykor a Kádár-rendszerrel szemben álló ellenzéki csoportosulást, majd a belőlük kinőtt demokratikus pártot felelősség terheli. B.Walkó György a Magyar Hírlap „cikkcakkos” történetére emlékeztetve az újságnál tett pályafutásáról kérdezte a közelmúltban lemondott főszerkesztőt. Megtudtuk, hogy Gazsó L. Ferencet először 1984-ben vették fel a napilaphoz. Annak idején munkatársai közé tartozott népi-konzervatív és baloldali-liberális gondolkodású személy egyaránt, mint például Franka Tibor és Németh Péter. Az akkor liberális szemléletű laphoz Gazsó 1996-ban került vissza főszerkesztőként, vezetése alatt a Magyar Nemzettel történő összevonásról is szó esett, ám semmi több, mert hamarosan leváltották a lap tulajdonosai. Röviddel ezután több tucat munkatársa mondott le és távozott a laptól. Gazsó szavaival, a „sajtó helyzete lenyomata volt a kornak”. Különböző tulajdonosok mozogtak a lap körül, mögött, Marquard, Kordax, még Csintalan Sándor és Princz Gábor is a háttérben volt. Éppen Marquard véleménye volt, hogy egy USA-Today típusú lapot kellene csinálni. Harmadszor Széles Gábor kérésére vállalta el másfél esztendeje a főszerkesztői teendőket. A Népszabadság és a Magyar Nemzet közötti űrt szerette volna betölteni a Magyar Hírlap tevékenysége nyomán, amely – hacsak részben is, de – sikerült, hiszen a jobbközép beállítottságú lap megalapozott és tényszerű írásaival mérvadó, kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújt az olvasók számára. A polgári oldalon jelentkező pénzhiányokra is felhívta a figyelmet, hiszen a közvéleményt a körülöttünk zajló eseményekről értesíteni, tájékoztatni százmillió forintokba kerül. A médiapiacot uraló aránytalanságokon változtatni csakis megfelelő támogatási rendszerrel, gazdaságpolitikával lehet.

 Szó esett még az elektronikus média jelentős szerkezet változásáról, a korabeli három csatorna helyett ma számos kereskedelmi TV, kábel TV-k, és az internet is rendelkezésre áll. E tekintetben példa a Hír TV 2006 őszi szerepvállalása, ami a CNN 1991-es iraki missziójára emlékeztetett, persze azzal a különbséggel, hogy „nincs egy büdös vasunk sem”. A pénz valóban fontos dolog, míg a többieknél ott a forrás, nincs egyenlő pálya és esély. Szóba került az otthon amúgy konzervatív Axel Springer vagy Bertelsmann kiadók itteni sajátos szerepvállalása, az érdekek mentén. Érdekes a média sajátos szerepe a mindenkori autópálya építéseken, 2002 előtt a Vegyépszer és a Betonút munkálatait folyamatosan árgus szemekkel, helikopterekkel figyelték a kereskedelmi médiumok, majd a 2002-es váltás után a bekerülő Strabag révén jelentős áremelkedés következett be, kevesebb média figyelemmel. Pl. a Kőröshegyi völgyhíd 2002 előtt 40 Mrd-os ajánlat volt acélszerkezettel, majd a kormányváltás után 70 Mrd-ért építették meg, vasbetonból – Hídépítő vállalat -. Ez, és más témák is megjelentek a jobboldali médiában, mint pl. az M5 eladása, nyomott áron, különösebb visszhang nélkül. S több más hasonló példa elhangzott, így a MÁV Cargo jelentős sikerdíjjal történő eladása egy BT-n keresztül, vagy akár korábban az Ibusz kisrészvényesek Duna Holding-os kifosztása is, megjelentek a médiában semmilyen következménnyel, visszhanggal. Szó esett még a minapi népszavazás média vonzatairól, egyfajta iszapbirkózás jellemzi a helyzetet, beleértve a most folyó felelőtlen gazdaságpolitika sajtó kezelését. A hatalom 2002 után folyamatosan átlépte a Rubicont, csalási technikák, mozgósítás, ígéretek, majd visszavonásuk, a tettekkel hazudás lépett be. Bizonyos értelemben nincs tovább, pl. a Horn Gábor-i nagyképűség, a semmivel sem törődés, sem a szakma, sem a tömegek véleménye nem számít, alapvető mentalitás váltásra volna szükség.

 Mészáros Péter