Hajómolnárok Ünnepe, 2017. 05. 20.

A Casino hagyományos hajómolnár ünnepét rendre Nepomuki Szent János napjához, május 16-hoz közel eső egyik szombaton tartjuk, az elmúlt években hajómalmokat, a témához kapcsolódó településeket látogatva. Indulásként a budafoki Nepomuki Szent János szobrot koszorúztuk meg, majd Tolnára hajtattunk.

Tolna, hagyományosan gabona és malomipari, szállítmányozási központ volt, ahol a csúcsidőben, a XIX. század második felében harminc hajómalom működött. A Duna szabályozása, 1852 után fokozatosan elvesztette e szerepét a település, amely korábban a megye székhelye és névadója is volt. E daliás időket idézi meg a Tolnai Magház, amit első menetben meglátogattunk. A Magház egykori huszár laktanya, majd orosz katonai bázis volt, és az elmúlt években jelentős erőfeszítésekkel épült újjá, közösségi tér, látogató központ, műszaki kulturális bemutatóhely alakult itt ki, a területen még egy gimnázium is működik, és egy tanuszoda épül.

A Mag Házban a gabona történeti kiállítással és az ott telepített, működő hajómalom modellel kezdtük, korai és későbbi őrlési módok, gabona félék, és hasznosításuk. Az épületben könyvtár, helytörténeti kiállítás, galéria és további közösségi terek működnek.

Ezután a városban tettünk sétát, a könyvtárvezető, egyben helytörténész hölgy vezetésével. A városnak már a XIV. században stratégiai helyzeténél is fogva, 8000 lakosa volt, ami a korabeli Budához volt mérhető. A Duna szabályozással, amit Széchenyi is szorgalmazott, vesztette el szerepét, pozícióját, sőt egy időre városi státusát is. A hajómalmok kiszorítását is Széchenyi szorgalmazta, az új malomipari technológiák előtérbe kerülésével. A Hősök terén egy kőszegély jelzi a Duna egykori nyomvonalát, a világháborús és az 56-os emlékművekkel kiegészülve. Itt áll az 1905-ös városháza, és ha foghíjasan is, de korabeli polgárházak veszik körül. A belvárosban sétálva megnéztük még a plébánia templomot, ami 1773-ban épült, egyebek mellett a Festetichek, és a Batthyányiak közreműködésével.

Meglátogattuk az egyik jelentős helyi ipari emléket, a Tolnai Selyemfonót, ami 1900 és 1971 között működött, selyemfeldolgozóként, fonalgyárként, ezt a korszakot kis gyártörténeti kiállítás foglalja össze, gépekkel, eszközökkel, dokumentumokkal. A gyár ma üvegszálas termékek gyártásával foglalkozik, csúcstechnológiával üveg szöveteket készítenek, nagy mennyiségben.

Végül Verseghy Ferenc fazekas mester műhelyét kerestük fel Tolna-Mözsön, ő a habán kerámia stílussal, annak alapjai feldolgozásával foglalkozik, és készíti azokat. A kézműves, tárgyalkotó népművészet nehéz helyzetéről beszélt, ami nincs a helyén kezelve a hazai népművészetben, és közben néhány kancsót, vázát, tányért kikorongozott a kedvünkért. Verseghy úr egyébként családja révén Budafokról, a Panoráma utcából származik, nagyszülei itt éltek, később orvos édesapja révén került el az ország más részeibe, így Tolnára.