Ócsai Károlyra emlékeztünk

Közelgő születésnapja alkalmából Ócsai Károly szobrászművészünkre emlékeztünk egykori műteremháza falán lévő emléktáblájánál. Tavaly egyfajta búcsúlátogatást tettünk itt, mert neje, Náda a ház eladását tervezte, ami időközben megtörtént, a gyűjtemény lakásában került elhelyezésre, ugyanakkor az új tulajdonos család hozzájárult a megemlékezéshez. Kis létszámban jöttünk csak össze, tisztelők, kortársak, művészi pályájával foglalkozók, tanítványok. Károly életműve feldolgozása tovább folyik, alkalmanként publikációk jelennek meg róla, most épp a Tabánban lévő 56-os emlékműve kapcsán, s tervek vannak egy életmű kiállításra. Néhány kültéri szobra, térplasztikája restaurálásra, és esetleges elhelyezésre vár.

Neducza Náda üdvözölte a megjelenteket, majd Mészáros Péter idézte fel Károly alakját, személyét, munkásságát, ami sokban kötődik a kerülethez, ’72 óta itt élt, dolgozott, alkotott, a művészeti iskolában is tanított, részese volt a rendszerváltás utáni első képviselőtestületnek, ő alkotta meg a tétényi honvéd emlékművet. Gondolkodó, kételkedő művész volt, amit jelez jelentős elméleti munkássága, geometriai, matematikai jellegű modelljei, makettjei, tervei, a világ, a természet, a művészet fogalmait próbálta ábrázolni, megjeleníteni, s ilyen irányból is számos műve, terve keletkezett. Szó esett 56-os szerepvállalásáról, amivel soha nem dicsekedett, csak egy 91-es cikkéből kaphattunk képet a forradalom óráiról, napjairól, a maguk természetességével, véradás, sebesült szállítás, a harcok, Corvin köz, Körtér, majd az elfojtott következmények, melyek rányomták a bélyeget a későbbi sorsára, munkájára, lehetőségeire. Végül  átsétáltunk a Péter-Pál utcába Filotás Viktóriáékhoz, ahol néhány szobra van a kertben, melyek restaurálásra várnak, ez remélhetőleg a közeljövőben elkezdődik.