Olvasókörünket online folytatjuk!

A következő alkalom 2021. január 27-én szerdán 5 órától lesz.
(Az érdeklődőknek megadjuk a linket, ahol csatlakozni lehet.)
Ady istenes verseiről beszélgetünk. Más szóval, és talán ez pontosabb meghatározás, Ady Endre  istenkeresése lehet beszélgetésünk tárgya. Pár gondolat erről.

Az  iskolacserék révén (Ady járt katolikus és református iskolába is) akaratlanul is felvilágosító nevelést kapott: nem lett rajta úrrá sem a katolikus misztika, sem pedig a református pietizmus. Gyökeret eresztett a gyermeki lélekben az istenes élmény, amely különösen az 1908 és 1912 között írt versekben nyilvánult meg. Ady magát egy helyütt így jellemezte: «Katolikus szellemben nevelt kálvinista voltam.» Ady útja a tudatos ateizmustól az Istenkeresésig tartott. Ezt az utat írja le és értelmezi a két kötetes Ady életművet elemző Király István «Ady Endre» monográfiájában. A költő Szabó Lőrinc találó megfogalmazása szerint, Ady istene a «sok arc» istene volt. A «Rendben van, Úristen» verse az értelmet adó Úrhoz szól, a humanizált Istenhez , a «Szeress engem, Istenem»., vagy az «Istenhez hanyatló árnyék» a vívódó költő és ember hangja.

Javaslom még az alábbi verseket is: «Álmom: az Isten», «Menekülés az Úrhoz», «Kicsoda büntet bennünket. Javaslom továbbá, ki-ki beszéljen legkedvesebb istenkereső Ady verséről. 
(Nagy István)