Összefoglaló, a Promontorium Polgári Casino és a Zöld Jövő, hajléktalanügyi kerekasztaláról, 2013. március 6. Klauzálház

Kérdés, megteszünk e minden tőlünk telhetőt? Mit akarunk ezzel a helyezettel kezdeni?
Eltüntetni, még inkább kirekeszteni ezeket az embereket?

A téma néhány hónapja a Zöld Jövő havi ülésén merült fel, elsősorban közterületi, közegészségügyi, köztisztasági oldalról, majd a Casinoban fogalmazódott meg javaslat egy ilyen természetű sorozat indítására, amely mindennapi problémáinkkal foglalkozik. A téma áttekintése, megbeszélése érdekében meghívtuk az érintett, azzal foglakozó, elsősorban civil szervezetek képviselőit. Itt volt Vecsei Miklós a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, akik a budai kerületekben foglalkoznak a hajléktalan kérdéssel, utcai szolgálat, melegedők, egészségügyi ellátás, átmeneti otthonok formájában. A helyben érintett civil szervezetek részéről itt volt a baptista Menedék Alapítványt képviselő Huszár Géza, és Kovács Géza lelkész, a Krízis Alapítvány részéről Nagy Ferenc a Krízis gyermekotthon munkatársa, és Bajcsi József kurátor, a Nevelési tanácsadó munkatársa. Megjelent Frenyó Zoltán főiskolai tanár a helyben működő Tomori Pál Főiskoláról, s itt volt Somfai Ágnes fővárosi képviselő, aki korábban a fővárosi hajléktalanügyi megbízottja is volt.

A bevezetőben Mészáros Péter utalt a téma felvetődésére, az elmúlt bő húsz év tendenciáira, rendszerváltozás, társadalmi válság helyzetek erősödése, munkanélküliség, devianciák, a család válsága, a témakezelés szükségességére, az ezzel foglalkozókra helyben, az igen széles veszélyeztetett rétegre.

Prológusként Somfai Ágnes beszélt a pár hét előtti élményéről, amit blogban is leírt, akkor, egy helyi, közismert szipus és rühes hajléktalant kísért végig a hajléktalanokkal is foglalkozó egészségügyi intézmény rendszeren a Tüdőgondozótól, a Batthyány téri rendelőn át a Könyves Kálmán körútig bezárólag, ahol sikerült megtisztítani.

Vecsei Miklós arra utalt, hogy a kerületben adataik szerint 123 hajléktalan él az utcán, az alapellátás a kerület feladata, míg a szakellátás fővárosi ügy. A rüh mentesítés kapcsán megjegyezte, hogy a Gyáli úti fertőtlenítő részleget az ÁNTSZ nemrég bezárta, ők fogják majd újra indítani. Nagy kérdés, hogy kiről beszélünk, a hajléktalanság vagy annak peremén több százezer ember lehet. A fővárosban hatezer hely van szállókon. A hazai ellátó rendszer összességében európai léptékben kiváló. Alap dilemma, hogy a hajléktalan nem akar, vagy inkább nem tud akarni dolgozni. Azt is el kellene dönteni, hogy mit akarunk megoldani, a zavaró körülményeket vagy azt, hogy minél kevesebben jussanak ide? Az ide vezető út széles, a kivezető igen szűk, húzta alá. A kerület hogyan tud részt venni? Mindenképpen célszerű lenne helyben biztosítani a nappali melegedő önkormányzati feladatot. A hajléktalanság alkotmányos tiltása várható, és ezzel újra lehetőség lesz a közterületi életvitel szerű tartózkodásának tiltására. Mindez nemzeti konzultáció témája is lehet. Mai alapelv és közfelfogás, hogy a hajléktalan a hibás. Pedig egy balesetnél nem nézzük, ki okozta, hanem a sérültet, az emberi életet mielőbb mentjük. Nagy az írástudók felelőssége. A VIII. kerületi koldulás és a kukázás tiltása kapcsán Vecsei Miklós utalt a „kuka szociológiára”, amit hallgatóival ki is próbáltat, de kukázni nem a VIII. kerületben éri meg, hanem a pl. a II. kerületben. Ennek kapcsán utalt Koldus Lázár történetére a bibliából, a gazdag emberrel

(http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=16).

Kérdés, megteszünk e minden tőlünk telhetőt? Egy kerület eldöntheti-e ezt a kérdést? Mit akarunk ezzel csinálni, eltüntetni, még inkább kirekeszteni ezeket az embereket? Erővel mindent meg lehet oldani. Bizonyos helyzetek tolerálhatatlanok, pl. a drogos fiú a pitbullal, ilyen esetekben a pozitív zéró tolerancia (vagyis az érintett akarata ellenére való segítségnyújtás) szükséges, mert különben meg fog halni az illető. Több esetben családok érintettek, de kisgyerek nem lehet hajléktalan. A nappali ellátás nem vonz hajléktalan tömegeket, sőt, az ellátás csökkenti, nem növeli a számokat a közterületeken. A fővárosban kb. 6000 szállólakó van, ezek az emberek a leginkább együttműködők, tehát „könnyen” kezelhetők. Azokra a kevésbé együttműködőkre kellene koncentrálni, akiket sokan „a hajléktalanként” emlegetnek.

Farkas Balázs megemlítette a pécsi vállalkozó esetét, akik nyúlfarmjára hajléktalanokat fogadott be, munka, szállás, ellátás, bér, ami rehabilitáló hatású. Vecsei Miklós ennek kapcsán arra utalt, hogy a feketegazdaság néha jobban rehabilitál. Utalt arra is, hogy a fővárosban hajléktalanokat alkalmaztak az aluljárók takarítására, lámpaoszlopok festésére.

Frenyó Zoltán a téma kapcsán kiemelte, hogy a hajléktalanság nem szükségszerű állapot, a kapitalizmus kb. 3-400 éve fokozódó ütemben termelte ki, angol történelem, a parasztok gyárakba, városokba űzése, az igazságtalanságok nem visszacsinálható jellege. A kapcsolódó világnézetek jellegzetességei, az egyén szabadságának hangsúlya, a kollektivizmus túlhajtásai, és az egyén és a közösség, az emberi méltóság, a közjó együttes kezelése, utóbbi a keresztény filozófia lényege. Az eddigi államrendszerekben ezek pozitívumaiból keveset sikerült megvalósítani. Alapkérdés, a talpon maradás, tartás, a munka világába ezt a súlyosan érintett réteget aligha lehet visszahozni, gyógyír az idő lehet.

Kovács Géza a dél-afrikai tapasztalatokról beszélt, kis szerződések, modellek lehetőségei, majd a helyi baptista törekvésekről, óvoda, segítés. Huszár Géza a kezdetekről szólt, csepp a tengerben, amit teszünk, de az Úr a cseppet kéri számon rajtunk. Dolgozni, szervezni, együtt, a hajléktalannal (bizonyos értelemben társként kezelve őt), elmesélte az adományba kapott tehén esetét, ami arra utalt, milyen nehéz a szakhatósági elvárásoknak eleget tenni, amikor például munkához segíti a rászorulókat.

Nagy Ferenc a gyermekvédelmi vonatkozásokról beszélt, a 80-as évektől a hajléktalanság utánpótlása, termelődése látható, és az állami ellátó rendszerből való kikerülés. Ma a gyermek hajléktalanság is jelen van pl. a Ferencvárosban. A civil szféra, a krízis otthon lehetősége, szerepe, profil módosulás, befogadás, szülők, gyerekkel, átmeneti befogadás, családgondozás, a helyi kapcsolatok megőrzése nagyon fontosak. Ugyanakkor az állami felelősség vállalás visszalépése, a 18 feletti korszakban, utógondozás 24 éves korig csak ha nappali tagozatos képzésben van, különben 21 év a korhatár, az életkezdési támogatás pedig megszűnt. A jelenlévők hangsúlyozták a Krízis Alapítvány munkájának fontosságát, mivel itt egyedülálló módon együtt van jelen az alap- és a szakellátás.

Vecsei Miklós szerint alapvetően nem lakhatási probléma a hajléktalanság. A társ rehabilitál, az intézmény szegregál, utalással az otthon típusokra, és azok igen költségesek, pl. a családok átmeneti otthona, egy háromgyerekes család évi 3,5 millióba kerül, ha lakásukban tartjuk őket, ennek a töredéke elegendő lenne támogatásként, azért hogy fizetni tudják a számlákat. Válás után annak, akinél nem marad a gyerek, gyakran lefelé vezet az út. A gyerek miatt azonban élni kell, tehát a társadalom rehabilitál valójában. Elhangzott Tarnabod példája, ami évek után is működik, ill. a veszprémi pokoli torony, ahol évek alatt sikerült egy konszolidált állapotot elérni, portaszolgálat működik. Szó esett az indulatból történő törvényhozásról, ilyen az alaptörvény módosítás is, a hajléktalanság ügyében. A szállást is nyújtó melegedők, és az utcai munka együttesen hatásosak, előbbi téren a fővárosi 700 fős férőhely növekedés komoly pozitív hatással van a folyamatokra.

Schütt Margit idézett a TÁRKI társadalmi riportjából, ami riasztó jeleket, adatokat mutat, szegénységi tendenciák, veszélyek. Somfai Ágnes még utalt arra, hogy a bevezetőben említett hajléktalan szipust megbüntették 70 ezer Ft-ra, de a szabálysértési bírság nem tartalmazott indoklást. A kerület korábban egy őrző védő céget bízott meg a közterületi problémák kezelésére. Azonosítani kell a problémát emelte ki Vecsei Miklós, azzal, hogy Budán 600 nyilvántartott utcán élő hajléktalan van, ebből csak pár olyan, akiktől az utcai munkások is félnek. Szó esett még a közterületi wc-k hiányáról, az igen nagyszámú üres ingatlanról, mind magán, önkormányzati téren, a lakásbérlés lehetőségéről, ami jóval olcsóbb, mint az ócsai típusú lakópark építés.

Mészáros Péter