Séta a Nemzeti Múzeumban

December 11-én Bayer Árpád barátunk javaslatára, meghívására, aki éppenséggel a Nemzeti Múzeum munkatársa is, történészi minőségében, töltöttünk el egy estét a múzeumban az esti zárást megelőző órában. Nem a gyűjteményeket néztük elsősorban, bár arra is volt példa, hanem az épületet, olyan helyiségeit is melyeket máskor nem láthatunk.

 

 

 

A Széchényi emlékteremben kezdtük a  földszinten, ami Széchényi Ferenc, a könyvtár és múzeum alapító emléke megőrzésére jött létre, Ybl Miklós tervei alapján 1865-ben. A könyvtár, ami itt található, alapjában a Széchenyi István alapította Nemzeti Casino könyveiből áll, ezek ma az MTA könyvtára letétjei. Korábban a Széchényi könyvtár olvasóterme is volt annak megépítése előtt, majd alkalmanként kiállítások helyszíne. A főhelyen lévő olajkép Johann Ender alkotása.

Belátogattunk a földszinti koronázási palástot bemutató erősen sötétített terembe, ahol a koronázási ékszerek korabeli tárolását, szállítását szolgáló ládák is ki vannak állítva.

A lépcsőházban mentünk fel a kupolaterembe. A lépcsősházat Lotz Károly homlokzati freskói és Than Mór falképei díszítik. A kupola teremből bepillantottunk az állandó kiállításra, néhány koronát, a csont nyergeket, és Buda visszafoglalását ábrázoló képet – Frans Geffels alkotása – érintve.

Majd lementünk az alagsorba, és a pincébe, amely terek ugyancsak nem vagy ritkán látottak. A lapidáriumban római kori kövek, sírkövek, szarkofágok vannak, s a látogatói teret követően a pincei terekben is folytatódnak.

Végül a rotundában fejeztük be a sétát, mely az elmúlt másfél évszázadban számos jeles történelmi személyiség ravatalozó helye is volt.

2018. december 11.

Mészáros Péter