“SKATULYA”

A háromszáz évvel ezelőtti dunai hajózás talán legfontosabb vízi járműve az Ulmer Schachtel, azaz az ulmi dereglye volt, amit leginkább csak „ulmi skatulya” néven emlegettek.

Az alábbiakban bemutatjuk, mi is ez a jármű, milyen szerepet játszott  Promontorium és ezzel Budafok létrejöttében.

Az ulmi Schachtel

Magyarország és Dél-Németország a 18. évszázad elején

A 18. évszázad elején sikerült elűzni a törököket Magyarország területének legnagyobb részéből. Az elnéptelenedett tájakon már csak szórványosan éltek magyarok és más népcsoportok ide vándorolt vagy behurcolt képviselői. Ez nagy gondot jelentett a nagy birtokokkal rendelkező földesuraknak, így többek között Károlyi grófnak, és Savoyai Jenőnek is, aki a sikeres hadjárat után megvásárolta az egész Csepel szigetet. Nem volt elég ember, aki megművelhette volna a nagy mezőgazdasági területeket, így a Csepel szigethez tartozó szemközti szőlőhegyet sem. Ezzel szemben Németország déli részén, azaz a mai Baden-Württembergben, Bajorországban és részben Ausztriában túlnépesedés volt. A föld fel volt osztva, így a népes családok utódai gyakorlatilag csak napszámosként tengethették életüket.

A németek behívása 1712-ben

1712-ben Savoyai Jenő ezért úgy határozott, hogy Károlyi gróf példáját követve ő is levelet ír az osztrák uralkodónak, amiben engedélyt kér német telepesek verbuválására. Ezt a levelet Savoyai Jenő főadminisztrátora, Claudius Verlet 1712. július 18-án fogalmazta meg. Ezt az engedélyt az osztrák uralkodó meg is adta azzal a feltétellel, hogy a német telepeseknek lakást és földet kell biztosítani. Így lehetővé vált Promontorium falu megalapítása, ám Savoyai Jenő nem váltotta be ígéretét, és nem engedte, hogy a telepesek a Duna jobb partján telepedjenek le, hanem ott tartotta őket a Csepel szigeten. Csak a 1736-ban bekövetkezett halála után mehettek a telepesek a mai Budafok területére, ahol a mai Péter-Pál utca mentén állandó lakhelyüket, Promontoriumot kezdték építeni.

A Schachtellel a Dunán lefelé

Károlyi Gróf és Savoyai Jenő példáját több földesúr is követte, így kezdődött a németek nagyarányú letelepedése az akkori magyar területeken. Ulmban szálltak vízre, először tutajokra, de a nagy szállítási igény miatt hamar elfogyott a tutajépítésre alkalmas fa. Ezért a fát inkább deszkára vágták, amiből fabódéval ellátott lapos hajót ácsoltak, és ezzel lehetett a Duna sodrása segítségével lefelé menni a folyón.

Kormányozni nagy lapátokkal lehetett, amivel a járművet a Duna sodrásában tudták tartani, vagy közbenső partraszállás érdekében a partra kormányozni is. Ezek a lapátok tehát az evezős csónakokkal ellentétben nem a jármű továbbítására szolgáltak, hanem kizárólag kormányzásra. A lapos építési mód miatt a bécsiek Schachtelnek (skatulyának) csúfolták a hajót, azonban ez a kifejezés inkább – magyar nyelven is – becenevvé és típusjelzővé vált.

A kormányzást olyan hajósok vállalták, akik már megtették ezt az utat, így tudták, hol van a folyónak veszélyes szakasza, mint pl. Donauwörth előtt, Regensburg, vagy az osztrák Grein mellett. Ha a hajó az örvények miatt sziklára sodródott, akkor a hajót a sodrással a sziklán el lehetett forgatni és a súlyok átrakásával a szikláról lecsúsztatni. A hajó fara kiemelkedett a vízből. Ez elősegítette a partraszállást, mert a kiemelkedő farrészt rá lehetett csurgatni a többnyire sóderes Duna-partra és így akár száraz lábbal is el lehetett hagyni a Schachtelt.

A hajót csak lefelé menetben lehetett használni. Mivel annak idején még nem állt rendelkezésre olyan hajóhajtás, amivel felfelé is lehetett volna menni, a felfelé menet csak kötélhúzással és emberi vagy állati erővel volt lehetséges. Az emberek és állatok bérbevétele azonban drágább lett volna, mint egy új Schachtel megépítése, ezért az építők elhagyták azt a vastag orrkampót, amelyre kötelet lehetett volna kötni.

A Schachtelt célbaérés után vagy tűzifaként árulták, vagy felhasználták a felépítményét házépítő alapanyagként. Ha az utóbbi mellett döntöttek, akkor a bódé vastagabb fából készült, és a tetőhéjazatra zsindelyt használtak. Ilyenkor a Schachtel felépítménye két helyiségből állt, az egyik a ’köznép’ számára, a másikban a módosabb utazók foglalhattak helyet. Ez utóbbiban lehetett fűteni és főzni is. Lakberendezést nem volt érdemes vinni, a bútorzatot a ládákból, hordókból, bőröndökből és deszkákból állították össze. Az így kialakított „asztalokon” ettek és aludtak is.

Olyan hajón, ami a makett alapja is lehetett, akár több mint 40 ember tartózkodott. Ők nem csak ládákon aludtak, hanem a hajó tetőterében akár több sorban is.

A makett adatai

A makett az orr és a far között 125 cm hosszú, legnagyobb szélessége 31,5 cm. A méretarány kb. 1:10-hez. A modell minden szerkezeti része tetőfelújítás után megmaradt hulladék-fából készült. Az építés 5 hónapot vett igénybe, és építés közben jöttek az újabb és újabb ötletek, hogyan lehet a makettet még érdekesebbé tenni. Az egyik érdekesség, hogy a tetőt le lehet venni annak érdekében, hogy a Schachtel belsejét is be lehessen mutatni.

Diebel Dietrich (forrás: http://ddiebel.ingyenblog.hu/)

Kapcsolódó információk:

http://www.promontoriumcasino.hu/skatulyaval-lefele-a-dunan-est-budafoki-kikoto-tomosdokk-2013-februar-12/

http://www.schambek.eoldal.hu/cikkek/a-svabok-betelepitese—300.-jubileum/messzirol-jottek.html

http://donauinseln.blogspot.hu/2014/04/ulmer-schachtel.html