Skatulyával lefelé a Dunán est, Budafoki Kikötő, Tomosdokk, 2013. február 12.

Schachtel DD bemutatA bemutató során Dietrich barátunk élethű és léptékhelyes kis tárgyakkal, eszközökkel be is rendezte az általa készített hajómodellt, mely öt hónap alatt épült hulladékfából. 

A Budafok 300-as esemény és ünnepség sorozat kapcsán az elmúlt évben több alkalommal foglalkoztunk a német betelepülés történetével, eseményeivel, így a nyári Ulmi Dunai Sváb Múzeum vándorkiállítása kapcsán, a Haggenmacher udvarban, majd az őszi hajós zarándokút alkalmával, amikor Diebel Dietrich először mutatta be az akkor még befejezetlen Schachtel-modellt. Most e sorozat lezárásaként az elkészült méretarányos hajómodell bemutatására került sor. Ezekre is utalt bevezetőjében Mészáros Péter a Casino elnöke, és bemutatta Diebel Dietrichet, aki 1972 óta él Magyarországon, és néhány éve aktív kapcsolatot ápol a budafoki közösséggel, részt vett a Borváros projektjében, jubileumi esemény sorozatunk kapcsán pedig a tavalyi hajómolnárok ünnepén is bemutatta a hajómalmokat.
A schachtelről további részletek itt!

Diebel Dietrich bevezetőjében utalt Savoyaira, akinek bázisa, birtokai Csepel szigeten voltak, míg szőlőbirtokai a Duna jobb partján, a mai budafoki dombokon, és a Dunán átkelve jártak azokat művelni. Károlyi gróf felvidéki birtokaihoz hasonlóan itt is munkaerő híján voltak, és sor került a német telepesek verbuválására. Ennek kezdeti dátuma 1712. július 18. a mi évfordulónk alapja. A dél-német, a mienknél jóval sűrűbben lakott területeken indult el a verbuválás, elsősorban mesterséggel bíró embereket, ill. családokat telepítve különböző akkori magyar térségekbe, így a mai észak Dunántúl, Pest környéke, Baranya, Tolna, Bács, Bánát és Szatmár térségébe. Az első időszakban tutajjal indultak el, majd mivel az sok faanyagot igényelt, dolgozták fel a rönkfát hajóvá. A hajózás is nehéz volt a felső Duna szakaszon, Ulm alatt sziklás szakaszok voltak, a regensburgi híd szűkülete is veszélyeket rejtett, majd a Linz utáni Strudengau és a felső-magyarországi szakasz is nehézségeket jelentett.

Fokozatosan alakult ki a Schachtel hajótípusa, amely jellegénél fogva csak lefelé az áramlással úszva volt használható, a hajóhídról irányított lapátokkal kormányozva. Dietrich több hajótípust is bemutatott a prezentációban, így a bécsi Zille típusút, amely a sóderes parton könnyen felült, és komolyabb, mintegy 40 fő befogadására alkalmas hajók alakultak ki, melyek a szükséges árukat, eszközöket, bútorokat is vitték. A Schachtel név, csúfolásként Bécsben ragadt rá, lapos skatulya. Egy nagyobb, élethű modell áll az Ulmi Dunai-sváb Múzeum udvarában, számos működő hajó is van az ulmi Donaufreunde egyesület kezelésében, rendszeres hajózásokkal, idén talán Budapestre is eljutnak majd, ezek már természetesen motoros hajók. Egy magyar modell áll Kakasdon egy parkban.

Ezután kamera segítésével tekintettünk be a hajómodellbe, kéthelyiséges hajók voltak ezek, egyikben a jobb módúak, a másikban a köznép utazott, biztosították a főzés, a melegedés, az alvás lehetőségét, de a padláson is számosan elfértek. A hajó összértéke akkor 90 Gulden volt, ami a negyven fő között oszlott el, de ehhez jelentős vámok járultak, mintegy 90 féle az úton, áru, híd, és egyéb vámok, a kéthetes út alatt. Nappal haladtak, éjszaka kikötöttek a bizonytalan meder viszonyok miatt. Számos beleset övezte ezeket az utakat, és egy hagyományos dal is szól erről, amit meg is hallgathattunk

A bemutató során Dietrich barátunk élethű és léptékhelyes kis tárgyakkal, eszközökkel be is rendezte a hajómodellt, mely öt hónap alatt épült hulladékfából és egyelőre az Árpád úti Német nemzetiségi Általános iskolában kerül elhelyezésre, de a megtekinthetősége ott limitált, így a terve, javaslata az, hogy Budafokon egy német Heimatsmuseum-ot létesítsünk, a Német önkormányzat, a budafoki vállalkozók, civilek közreműködésével.

 Mészáros Péter